A-nak.

Sokáig örültem a céltudatosságnak, az akaraterőnek, amit látok dolgozni benned, de néha ijesztő is. Bennem nincs ekkora akaraterő, céltudatosság, ezért irigy vagyok kicsit, ez a vizsgákon, érettségin, egyetemen könnyen át tud segíteni, és a későbbiekben is hasznos tulajdonság lesz.

Amikor a vizsgára készülésnél láttam nagyon pozitívnak tűnt, de vigyázz vele, mert veszélyes. Az első dolog, amit meg kell tanulni, hogy nem mindig éri meg a végletekig feszíteni, hajtani a dolgokat. Lazítani is fontos néha. Kikapcsolni. Nem, nem állítom, hogy a diétából le kell állni pár napra, mert ha diéta, akkor legyen komoly - de az értelmes kompromisszum mértéke nem biztos, hogy a nulla. A cél elérése mellett az is érdekes, milyen állapotban leszel, amikor odajutsz. Ha maratoni futó vagy, aki magával nem kell törődjön, mert egy nagyobb cél fontosabb az ő életénél, akkor persze mindegy, de ha saját életedről van szó, akkor nem. 

(Ha az előadás nem is tetszik, ez egy jó tanács.)

Viszont most, amikor a bőröddel való hisztit hallom, egészen ijesztő is lehet.Vigyázz, hogy jól válaszd meg a célt. Ne vessz el a módszerben, válassz fontos, releváns célt. Értelmetlen céloknak is így vágsz neki, eleve kudarcra ítélt dolgoknak is. Ez pedig elég gyilkos dolog. Miért is akarod annyira, hogy ez megoldódjon? Akkor minden jobb lesz? Egyszerre, majd a semmiből kinp a happinessz? Egy rosszul azonosított akadály, de nem hiszel semminek, senkinek, csak mégy előre, mint a tank.

A nem működő módszereket is tovább folytatod, még jobban sanyargatod magad, minta ez élet-halál kérdése lenne. Még ha most úgy érzed is: nem az. A szép bőr nem egyenlő a boldog, teljes élettel. Még csak nem is feltétele.

És ebben már egészen megrázó, mennyire rá vagy pörögve a megoldására. Nem kéne, hogy közben az odavezető út is örömet, jó érzést okozzon? nem kéne azt is figyelembe venni, hogy mi egyébre lehetne még szükség? Biztos el kell idegeníteni mindenkit magad mellől útközben? Ez nekem a siker értelmét is megkérdőjelezi. A normális embereknek (neked) ez nem számít, ezt te is látszólag elfogadod, de közben mégis mindent ennek áldozol. Akkor minek is? Nem a normálisokra kellene koncentrálnod?

Az, hogy kiben bízol meg közben, az is döbbenetes. Mindent elhiszel és meghallasz, ami olyantól jön, aki azt mondja, amit hallanál, semmit mástól. Ez már nem csak naivitás, hanem hülyeség is. Amit persze majd ki fognak használni. Most csak bőrgyógyászok meg kozmetikusok, hogy lehúzzanak kis pénzzel, máskor meg mások. Használd az agyad. Ha nem füstöl el a nagy erőlködésben, akkor értelmesebb következtetésekre juthatsz.

Aggódom.