Napló gyermekeimnek

Napló gyermekeimnek

Nem tudom mi ez

2017. szeptember 21. - Alien Prince

Már régóta kering a fejemben a gondolat, hogy írok egy blogot nektek. Persze az is lehet, hogy ez csak kifogás, hogy nektek, valójában csak azt leplezem, hogy nincs kivel beszélnem. Gondolkodtam a hogyan lettem ilyen szánalmas címen is, de rájöttem, hogy szánalmas akkor lehetnék csak, ha valaki szánna, ahhoz meg az kellene, hogy érdekeljek valakit. Labilis az vagyok, kedélyem évek óta nincsen, de az meg kit érdekel, ha még egy hiányzó végtagot sem tuidok felmutatni? Az én hiányzó végtagom az érzelmek (vagy inkább azok kimutatása, megértése), de az meg nem látszik.

De a kifogás az, hogy nektek szól. Mert nem ismerlek benneteket, és ti sem engem. Mert annyi minden van, amit elmondanék, de nem tudom hogyan, mikor - nem csak az alkalom hiányzik, de valahogy a mód sincs kitalálva: mikor tudnék veletek beszélni rendesen, komoly dolgokról. Félre ne érts: nem téged hibáztatlak ezért, régóta így alakult, tehát miattam van, csak nem tudok vele mit kezdeni. Igen, váltogatni fogom az egyes meg többes-számot, mert mindkettőtüknek szól, de azt gondolom, hogy nem közösen olvassátok.

És azt is hiszem, talán ti is szembe fogtok nézni az én problémáim egy részével, így egyrészt lesz kit hibáztatni, hiszen tőlem örököltétek, másrészt tudhatjátok, hogy nem vagytok egyedül. Még ha nem is veszitek észre, másnak is lehetnek hasonló nyűgjei, kételyei, problémái, gondolatai.

Összevissza kavarognak a gondolataim, így lefektetek előre pár szabályt magamnak.

Egyrészt röviden fogok írni, nem akariok mindent túlmagyarázni - bár ez szokásom, de nem akarlak a halálba untatni. Másrészt csak egy dologról írok, akkor is ha 22 másik van a fejemben. Hátha így érthetőbb. Nem javítok visszafelé (max. elütést, helyesírást, Eszter kedvéért). Lehet eszembe jut, hogy lehetne értelmesebben elmondani, vagy visszavonnám, de nem fogom.Akkor egyrészt nem lenne őszinte, másrlszt végtelen tökölésséválna, mint minden más, amit évekig érlelgetek, hogy aztán részletesebb, de szarabb legyen, mint az első vázlat.

Az meg nem szabály, hanem belőlem jön, hogy amit írok csak akkor érvényes, amikor írom, más alkalmakkor másképp érzek. Elképesztő érzelmi hullámvasutakat mutatok be néha, most például egészen jól voltam reggel, amikor indultam, tegnap fejeztem be egy cikket, azzal voltam tele, de aztán nem sikerült elindítanoma a netet a vonaton, eszembe jutottak újabb dolgok, és megkérdőjeleztem a cikket ahelyett hogy befejeztem volna, majd erre a blogra gondoltam, és most itt ülök megsemmisültem ésletargiában, mindjárt sírok. A másik ami elő fog fordulni, hogy elfelejtem, amit írok (ami történt, amit mondtam). Lehet, hogy ma mármásképp gondolom. Akármikor is olvasod ezt, ne várd, hogy a emlékezni fogok erre az érzésre.

Szóval ez egy ilyen önmarcangoló, magyarázkodó, legalább-valakivel-beszélős blog lesz.

Bocsánat.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemtudommiez.blog.hu/api/trackback/id/tr412882686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása