aki nincs itt.

Régóta nem írtam, mert mindig van valami amivel félre lehet tenni, és ez a napló nem igazán az én világom, de gondoltam most elmondom, hogy NAGYON üres az a szoba.

Na jó, nem ennyire, de azért üres.

A múltkor a boltban vettem valamit A-nak, de aztán rájöttem, hogy nekem kell majd megennem. Így megy ez.

Most meg senki nincs itthon, senki. Nincs kedvem sehova se menni, de nem szeretek egyedül. Ennél az is jobb volt, amikor A. becsukott ajtaját nézhettem csak, de legalább tudtam hogy itt van. Nagyon nem vagyok jó az emberi kapcsolatokban, valahogy nem sikerül megszerettetnem magam, de hiányoznak az emberek. Szeretek egyedül lenni olyankor, amikor tudom, hogy nem vagyok igazán egyedül.

Anyátok érdekes dolgot csinált mielőtt elment: megölelt. Nem tudom előfordult-e vele ez az elmúlt 10 évben, gyanús, hogy egyszer sem. Nem csak véletlen ért hozzám, nem csak ott maradt, amikor én megöleltem, hanem ő kezdeményezett. Furcsa volt. Nem tudom mi van.