és folytassátok is. 

Én mintha elfejtettem volna hogy kell. Pedig az élet nem egyenlő a vegetálással. 

Ma is csak ülök a gép előtt és nem is tudom hová tűnt el az idő: valahogy elillan. Csinálni kéne valamit, dolgokat - de nem megy, elfelejtettem hogy kell. Ki kéne mozdulni, kellene egy hobbi, egy időtöltés amit szeretek, valami változatosság - de mindez valahová eltűnt. Elfelejtettem élni. 

Talán az a hiba, hogy egyedül vagyok, talán az, hogy nem tudom mit kezdjek magammal, de mintha az egész életem abból állna, hogy túléljem a napot, eltoljam valahogy az időt. Időhúzás addig, amíg meg nem halunk - ez nem lenne szabad hogy elég legyen. 

De könnyű benne ragadni. El kéne menni kirándulni, várost nézni, kitalálni valami újat - de nehéz ha senki nem lelkesít, senki nem jön velem. Az ember pedig előbb-utóbb felteszi a kérdést magának: minek? Minek menjek oda? Miért csináljam ezt vagy azt? 

Én nem találok embereket magam köré: keresni kellene, de nehéz, nem jók az ember-képességeim. Ha lenne aki velem együtt csinálja ugyanazt, akkor nem tűnne minden hülyeségnek. Lépjetek ki a konfortzónából addig, amíg nem találtok ilyen embereket. KELLENEK. Ha nincs, akkor elveszettek lesztek.