Elsőre erősnek tűnt ez a szó, de meggugliztam és azt mondja ez olyan, "amikor valaki olyan krízishelyzetbe kerül, amellyel nem tud megbirkózni, nem képes ahhoz alkalmazkodni, nincsenek olyan stratégiái, viselkedési mintái, amelyek azon átsegíthetnék". Na most ez asszem kipipálható. Nem orvosi diagnózis, csak állapot.
Rákerestem a képekre is, de azok inkább üvöltős, kiabálós anger-management problémás embereket mutattak. Én inkább szomorú vagyok. Néha spontán elsírom magam, tényleg váratlanul - néha jogosan, amikor nem sikerül valami, akármennyire is szeretném, de néha csak úgy.
Az eddigi problémáim nem javultak, de legalább lette újak. Ez is valami. Még mindig erősen depressziós vagyok (nyugi nem leszek öngyilkos, nem tehetem a szüleim és gyerekeim miatt), még mindig küzdök a net- és (pornó-) függőséggel és még mindig figyelemzavaros dolgokat produkálok. Ez legalább nem változott.
A legnagyobb teher az egyedüllét - teljesen egyedül rosszabb, mint családban egyedül. Még mindig nem tudok emberekkel beszélni a problémáimról. Tudom, hogy segítséget kellene kérnem, de nem tudom hogyan.
Hát ennyi. Nincsenek olyan stratégiáim, amelyek átsegíthetnének.