Két probléma van itt, amit nem tudok orvosolni. Összefügg, persze, de attól még kettő.

Egyrészt a folytonos halogatással, lassúsággal mindig úgy jön ki, hogy hétvégén is van munka. Persze sokat is vállalok, el kéne engedni ezt a doktorit, nem lehet mindenki PhD. És itt a vállalkozás is. Anyátok is ezzel van oda: mindig van valami a hétvégére. Ha más nem akkor elintézendő, feladat, nyavalya, ami miatt nem szabad a hétvége. Ez rossz. Pihenni kéne, kikapcsolni. Nekem az, hogy munkával töltöm olyan, mintha nem lenne egyáltalán: fáradtabb vagyok tőle hétközben, ami részben oka a lassúságnak, halogatásnak.

És persze: nem csinálunk semmit. Nem járunk össze emberekkel. Nem megyünk kirándulni, plázázni, programokra. A mozi meg az ebéd azért is fontos ennyire: akkor legalább együtt vagyunk, kimozdulunk. De nem pótolja azt, hogy változatosság, elfoglaltság kellene, ami megint eltereli az agyat, a gondolatokat a mindennepi nyűgökről, másrészt kimozdítana a gép elől, ami nem kicsit lenne egészséges.

Szóval el van ez baszva rendesen. Egymásra is emiatt nincs időnk. Vagy legalábbis ez egy jófajta mentség-örvény, amibe bele lehet kapaszkodni miért.